Kedves Barátaim!
Sok szeretettel köszöntelek konyhaművészetem világában! Ne számíts hatalmas dolgokra, hiszen még én is kezdő vagyok. Nemrég még minden tudományom annyiból állt, hogy rántottát tudok készíteni, pár évvel ezelőtt -kollégista lévén ez is megfelelt- azt sem tudtam meddig kell főzni a tojást, hogy kemény legyen. Igaz, ezt ma sem tudom, valahogy sok mindenben egy érzés vezérel. Azt sem tudom, hogy dédnagyanyámék mit értettek azalatt, hogy 1 bögre liszt kell a sütibe...Milyen bögre? Mekkora? és mi számított akkor bögrének? De szeretem a kihívásokat és ez meglátszik a rengeteg dobozon, melyek a szobánkban lapulnak és szakács könyveket, újságokat rejtenek. Megszállott receptgyűjtő lettem és lassan kialakult az én kis világom is. Eljutottam a rántottától a rakott krumpliig és onnan még sokkal tovább. A torta sütés már nem A Mumus és alig tudom magam visszafogni, hogy ne főzzek meg mindennap egy teljes menüt. Mert kedvem az lenne hozzá....de az idő kevés....
Nem akarok sokat dumálni, remélem a receptek és a fényképek magukért beszélnek majd :-) Szeretném, ha ti is fakanalat ragadnátok és konyhatigrissé válnátok pár órára! Higgyétek el, a szeretteitek hálásak lesznek érte! Legyetek bátrak és merészek! A főzés valójában alkotás, művészet. Nem számít, hogy kezdő vagy, én is az vagyok még! Nem is akarok főzőiskolába járni, hogy aztán puccos éttermekben szakács lehessek. Ettől elveszne az egésznek a varázsa...Így szeretettel és szívből csinálom, a szeretteim mosolya és üres tányérja pedig minden fáradozásomért kárpótol!
Hajrá Barátaim és nem kívánok egyebet csak ennyit: sok üres tányért!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése