2011. december 14., szerda

Oroszkrém torta és majmos muffin

Csaba szülinapjára mi mást készíthettem volna, mint oroszkrém tortát, hiszen az a kedvence! Mivel Bercike unokatesói is átjöttek, a gyerekek kedvéért csokis muffint is sütöttem és az egyiket majmocskának öltöztettem :) Az az igazság, hogy nagyon szeretem a majmocskákat és annak idején amikor Bercike még baba volt mindig olyan pólót vagy rugdalózót kerestem neki, amin majmocska van...Csodálkoztok, hogy ezek után nem hagytam ki a majmos muffint? Ugye, hogy nem?
A torta volt az első, hiszen azzal sokkal több dolgom volt, mint a muffinokkal. Bár, bevallom hősiesen, hogy a piskótát hozzá nem én sütöttem, hanem a boltban vettem meg a vaníliás 3 szeletes piskótát (kb. 24 cm-es tortaformához való). Életem első oroszkrém tortája lévén, nem akartam megkockáztatni, hogy valami nem sikerül...Már Csaba szülinapja előtti napon megcsináltam, hogy másnapra dermedjen és érjenek össze az ízek.


Hozzávalók:
5 tojásból kerek piskóta (vagy készen kapható piskóta korong)
Krém:
5 tojás
4 dl tej
15 dkg cukor
1 vaníliás cukor
2 púposabb ek. vaníliás pudingpor
3 dkg zselatin (én dr. oetker zselatin fixet használtam és sokkal jobb volt!!!!)
3 dl Hulala tejszín
10-15 dkg cukrozott gyümölcs
5 dkg mazsola
½ dl rum

5 tojásból sütök egy kerek piskótát, amit 3 lappá vágok. A mazsolát rumba áztatom.
A krémhez a tojásokat egy kisebb lábasba teszem, hozzákeverem a pudingport, a cukrot, a vaníliás cukrot, és a tejet, és csomómentesre keverem. Gőz felett, vagy nagyon óvatosan alacsony hőmérsékleten, a tűzhelyen sűrű krémet főzök belőle.
A zselatin fixet a mazsoláról leszűrt kevés rumba áztatom, majd a tojáskrémbe keverem. Hagyom kihűlni. A Hulalából kemény habot verek és a kihűlt krémmel összeforgatom.
A tortalap alsó lapját a tortástálra teszem, megkenem a krém harmadával, rászórom a mazsola és az apróra vágott cukrozott gyümölcsök felét, ráteszem a középső lapot rákenem a krém másik harmadát, rászórom a maradék gyümölcsöt és mazsolát, majd a 3. lapot a tetejére teszem és a maradék krémmel az egész tortát bekenem. Tejszínhabbal és reszelt csokival díszítem.

Nekem épp nem volt itthon cukrozott gyümölcsöm, ezért csak a mazsolát szórtam rá a krémre, valahogy így:
...és körbekentem a tortát a leírtak szerint:

A díszítés rém egyszerű volt az én esetemben...körberaktam a szélét meggyel (meggykompótból vettem ki pár szemet) és étcsokit reszeltem rá.

Mondanom sem kell, hogy Csabát lenyűgöztem vele, alig bírta kivárni a másnap estét :-) De muszáj volt neki, már csak azért is, hogy ezt láthassuk:

...majd ezt is:

Nekem nem a kedvencem az oroszkrém, de most nem is az volt a fontos, hanem az, hogy Csaba szerint finom legyen. És azt mondta az volt! :)))

A majmos muffin is borzasztóan egyszerű és nemhogy a gyerekek, de még a felnőttek is imádják :) Olyan aranyos, hogy még mindig nem ettük meg :)

Csokis muffin
Hozzávalók:

  • 15 dkg liszt
  • 2 tojás
  • 15 dkg vaj
  • 15 dkg cukor
  • 3 evőkanál barackíz
  • fél csomag sütőpor
  • 5 dkg keserű kakaópor
  • 5 dkg tört étcsokoládé

Elkészítés:

Keverd össze a hozzávalókat, hogy a tészta szép sima legyen. Robotgéppel is lehet keverni, úgy még gyorsabb. Adagold ki a 12 muffin formába, majd 170 fokon süsd meg /kb. 20-25 perc/.

 És akkor jöhet a többi :)


A majmos muffinhoz csokis muffint sütünk, vékonyan megkenjük csokikrémmel vagy Nutellával (én is Nutellát használtam), piskóta tallérral kirakjuk a pofikáját (előtte persze félbe vágjuk a tallért) és a füleit. (én a füleihez a normál babapiskóta végeit vágtam le) Szemét és orrát olvasztott csokipöttyel tudjuk megcsinálni és a száját pedig piros lekvárral rajzolhatjuk meg.


És tádámm:




Édes, ugye? Kell hozzá egy kevés türelem, ha az ember lánya az összes muffint majmocskává akarja változtatni, de megér minden fáradságot!!! :)))) Ajánlom arra az esetre is, ha szomorúak vagy kedvetlenek vagytok, mert mire befejezitek, garantáltan elfelejtitek, hogy mi is bántott :) Sőt, még nevetni is fogtok a végeredményen. Lehetne a neve akár Gyógyír a rosszkedvre - muffin :))))

2011. december 10., szombat

Habos-túró pite

A hét elején úgy viselkedtem, mint egy eszelős. Valami eszembe juttatta a túrót és azonnal belém nyilallt a gondolat, hogy egy jó receptet kellene előteremteni valahonnan. Egyik újságot a másik után, egyik internetes oldalt a másik után olvasgattam, és annak ellenére, hogy temérdek túrós süti köszönt vissza rám, nekem biza egyik sem nyerte el a tetszésemet. A recepttel is úgy vagyok, mint minden mással: meglátni és megszeretni, de azonnal, ismeretlenül, könyörtelenül :-) És megláttam és megszerettem ezt a sütit, ismeretlenül és olyannyira, hogy egyből leszaladtam Bercikével a boltba túróért...



Hozzávalók:
12 dkg liszt
            7 dkg Ráma margarin
            1 tojás sárgája
            4 dkg cukor
            csipetnyi só

Krémhez:
            0,5 kg túró
            2 dl tejföl
            ½ csomag vaníliás pudingpor
            3 tojássárgája
            6-7 evőkanál porcukor (ízlés szerint)
            reszelt citromhéj
           
Tetejére:
            4 tojásfehérje
            12 dkg cukor


A tészta hozzávalóit összegyúrom, és fél órát hagyom pihenni a hűtőben.
Egy sütőpapírral bélelt kis tepsibe (kb. 25x30 cm-es) nyomkodom a tésztát és előmelegített 190 °C-os sütőben félig megsütöm.
Ilyen a nyers tészta:

 Ilyen félig megsülve:

Közben elkészítem a krémet. A hozzávalókat összekeverem, és a tésztára simítom. Majdnem készre sütöm.
Közben felverem a tojásfehérjét a cukorral és a túró tetejére kenem. Visszateszem a sütőbe, de már csak nagyon alacsony hőmérsékleten sütöm (kb. 120 °C), amíg a hab kezd rózsaszínű lenni.

Ilyen, amikor kész van tepsiben és szeletben:





Nagyon finom sütemény!!! Egyetlen hátránya, hogy nagyon gyorsan elfogy :-) Nekem kicsit elázott a túrótól a tészta (ezért legközelebb ennél több pudingot teszek majd bele), de hűtőbe tettem és ott kicsit megdermedt. Mennyei íze van és nagyon egyszerű elkészíteni! Talán egyszer tortaformában is megsütöm, annyira jól néz ki a hab a tetején, hogy szerintem tortaként is megállja a helyét... A túró és a citromhéj az egyik legjobb kombináció a világon, szinte nélkülözhetetlen! Próbáljátok ki és zsebeljétek be ti is a sok dicséretet!!! :))

2011. december 2., péntek

Kekszes golyó-kicsit másképp

Ez is olyan, mint a muffin: ezerarcú! És majdnem olyan jó bevonni a munkába a családot (főleg a gyerkőcöket), vagy a barátokat, mint a mézeskalács elkészítésébe :-) Amikor belefogtam, szentül meg voltam győződve, hogy én biza csigát fogok ebből varázsolni Bercikének. Sőt, nemcsak neki, hanem Gergőnek és Rebekának is (unokatesók), hiszen holnap meglátogatjuk őket. És annyira tetszett az eredeti recept...és olyan aranyos volt a csiga a képen....DE a végeredmény teljesen más lett. Igazából már akkor sejtettem, hogy csigának a színét se fogjuk látni, amikor a boltban marcipánmassza után kutattam, hogy a drága csigáimnak szeme és szája is legyen. És szégyenszemre nem volt marcipán egyik polcon sem! Háborogtam is magamban eleget, de aztán mire hazaértünk a friss levegő észhez térített, vagyis még jobban megmakacsoltam magam és elhatároztam, hogy márpedig nekem csak azért is lesz csigám, majd megoldom máshogy a szem-száj problémát. Na, aztán hozzá kezdtem és csalódnom kellett...Mert hiába csináltam úgy mindent, ahogy az le van írva, sőt, a lekvárból jóval többet is tettem...sehogy sem akart nekem összeállni a dolog. A csiga feje, teste meglett, de a házát már nem lehetett feltekerni, annyira tört a tészta. És itt feladtam. Lett egy fényképre nem méltó csigám, aki mellesleg házikó híján hajléktalan :-)
És akkor jött az ötlet, hogy golyókat formáljak a masszából. Ez sikeres akció volt!!!!



Az íze nagyon finom, úgyhogy egyből megvigasztalódtam! És amikor az alábbi kép is elkészült, már mosolyogtam!



A csiga-tervet nem adtam fel végleg, hamarosan újra próbálkozom vele és amikor sikerül, akkor megosztom Veletek! Addig is jöjjön a golyó-recept :-)

Hozzávalók:
  • 50 dkg darált háztartási keksz
  • 8 dkg porcukor
  • 3 púpozott evőkanál kakaó
  • 14 dkg baracklekvár (én ennél sokkal többet tettem bele!!!)
  • 12 dkg puha margarin
  • 4 dkg darált dió (ez kihagyható)
  • ízlés szerint rum vagy rumaroma
Elkészítés: A lekváron kívül minden hozzávalót egy tálban összemorzsolunk, majd a lekvárt hozzáadva puha masszává gyúrjuk. Ezután golyókat (tetszés szerinti méretűeket) formálunk belőle és megszórjuk őket kókuszreszelékkel.

Borzasztóan egyszerű és a baracklekvártól annyira finom lesz az íze, na meg a rumaromától... Ne adjátok fel ti sem, nyugodtan mehet bele a megadott adagnál több lekvár is, ha esetleg nektek sem áll össze az elején! Bercike be is vágott kettőt, amint elkészültek, úgyhogy szavamat adom: nem a legszebb, de az egyik legfinomabb édesség! :-)

2011. december 1., csütörtök

Pálcikán sült finomság fokhagymás joghurttal

Csaba odavan a pálcikás sült húsokért. És bár a miccs vagy a csevap nem pálcikás, azt is szeretjük mindketten. Ebből kifolyólag kerestem receptet, ami által hasonló ízvilágot varázsolhatok, de Csaba kedvéért fő szempont volt a pálcika :-)  És íme:

Hozzávalók:
  • minimum fél kiló darált sertéshús
  • 1-1 mokkáskanál őrölt kömény és őrölt fekete bors
  • 1 gerezd zúzott fokhagyma
  • 1 evőkanál liszt
  • 1 kiskanál só
  • olaj
  • 3 dl natúr joghurt
  • 3 gerezd zúzott fokhagyma
  • só, bors
Elkészítés: A húst a köménnyel, borssal, zúzott fokhagymával, a liszttel, sóval alaposan összegyúrjuk. Nedves kézzel több részre osztjuk és hurkapálcikák köré tapasztjuk, kb. egy ujjnyi vastagon. Egy sütőlapot sütőpapírral kibélelünk, majd a nyársakat olajjal körbekenve egymástól kb. ujjnyi távolságban rárakjuk. 



 Előmelegített sütőben, közepes lánggal (180 fok; légkeveréses sütőben 165 fok) 20-25 percig sütjük, félidőben megforgatjuk őket.
 Közben a joghurtot a 3 gerezd zúzott fokhagymával ízesítjük, enyhén sózzuk és borsozzuk. És kész is!





Nem hasonlít az íze a miccsére és a csevapéra sem, de hihetetlenül finom! Természetesen lehet bele tenni csípős fűszerpaprikát is, vagy esetleg több fokhagymát, de így is nagyon jó íze van. Én Bercike miatt nem akartam agyonfűszerezni...Meghitt vacsorára vagy barátokkal szervezett házibuliba is kiváló étel. Senki nem fog haragudni, ha ilyen kaja kíséretében kell majd szórakozzon!!! :-)

Vakondtúrás - torta

Már nagyon régóta szemezek a vakontúrás-tortával. Olyan aranyos, nem? És olyan jópofa neve van, hogy szinte magam elé is képzeltem egy szemüveges kis vakondot amint a kertben turkál :-) Gondoltam meglepem vele a családot, mármint a tortával, nem a vakonddal :-) Bár azt hiszem Bercikének nem esett volna zokon, ha belerejtettem volna egy igazi vakondot....



Hozzávalók:

  • A piskótához:
  • 5 tojás
  • 4 evőkanál kristálycukor
  • 1 dl olaj
  • 5 evőkanál finomliszt
  • 2 evőkanál kakaópor
  • 1 csomag sütőpor
  • A töltelékhez:
  • 2 csomag habfixáló
  • 2 evőkanál porcukor
  • 5 dl habtejszín
  • 8 dkg tortadara
  • 3 db banán
  • citromlé

Elkészítés:

1. Előmelegítem a sütőt. Sütőpapírral kibélelek egy 26 cm átmérőjű tortaformát.

2. Szétválasztom a tojásokat, a fehérjéket kemény habbá verem. A tojássárgákat a cukorral habosra keverem, és belecsurgatom az olajat. A lisztet összeszitálom a kakaóporral, és a sütőporral, majd a fehérjehabbal váltakozva óvatosan a tojássárgákhoz forgatom. A tésztát a formába öntöm.


3. Közepes fokozaton kb. 30 alatt készre sütöm. Rácson hűlni hagyom.

 

4. Miután kihűlt, kiskanállal kikaparom a tészta közepét úgy, hogy a piskótalap szélén 2 cm-es perem maradjon. A kikapart tésztát durvára morzsolom és félreteszem.


5. Elkészítem a tölteléket: a tejszínhabot a porcukorral és a habfixálóval kemény habbá verem. Óvatosan beleforgatom a tortadarát.


6. A megtisztított banánokat hosszában félbevágom és megkenem citromlével. A lapos oldalukkal lefelé a kivájt torta aljára sorakoztatom azokat.



 A tejszínhabot félgömb alakban ráhalmozom a tortára. A félretett, szétmorzsolt tésztával mindenhol befedem, enyhén rányomom.


  7. Letakarva 1 éjszakára hűtőbe teszem. A piskóta így kellően megpuhul, nem morzsálódik, és gyönyörűen szeletelhető.


Mi nem vártunk vele másnapig, csak pár órára tettem be a hűtőbe, utána nekiestünk, mint malac a vályúnak! A banán és a csoki/kakaó fantasztikus kombináció!!! Egyáltalán nem édes, legalábbis mi nem szeretjük azokat az édességeket, amelyek émelyítőek, kivéve, ha a baklaváról van szó, mert az ugye, méreg édesen finom...Ez a finomság szülinapi tortaként is megállja a helyét, pláne, ha az ember lánya készít marcipánból egy aranyos kis vakondot a tetejére :-))))

Őzgerincformában sült csirkemell

"Eszem ágában sincs ilyen macerás kaját készíteni" - gondoltam, amikor megláttam a receptet egy internetes oldalon. Leginkább az őzgerincforma elmosogatásától iszonyodtam, hiszen nem olyan egyszerű, mint elmosni egy tányért... Aztán leültem és legalább 5 percig azon agyaltam, hogy: "de hát akkor mit tudnék csinálni a csirkemellből, hiszen kivettem a fagyasztóból, valami kell legyen belőle....ó...nem akarom már megint a szokásos gombás-tejszínes csirkét rizzsel, az már olyan unalmas..." -és egyre inkább meggyőztem magam arról, hogy ki kéne próbálni ezt az új receptet. NEM bántam meg. Mert olyan gyorsan kész lett, hogy mire észbe kaptam, már az illatát szippantottuk befelé :-)


Hozzávalók: 80 dkg csirkemell, 20 dkg bacon szalonna, 15  dkg reszelt sajt, só, bors, petrezselyem ízlés szerint, 4 evőkanál tejföl, 3 evőkanál liszt, 2 tojás




Elkészítés :
A húst vágjuk apró kockára, sózzuk, borsozzuk, és hagyjuk állni egy kicsit. 3 evőkanál tejfölt, a tojásokkal, liszttel, a sóval, a borssal, a petrezselyemmel, 10 dkg  reszelt sajttal masszává keverjük. A felkockázott húst adjuk hozzá a sajtos-tejfölös masszához adjuk.
( Ha a húst előre besóztuk, és hagytuk állni is akkor a masszába már ne tegyünk túl sok sót )
Az őzgerincformát kivajazzuk, megszórjuk zsemlemorzsával és kibéleljük szalonnával úgy, hogy a szélei kilógjanak a formából. 




 A húsos masszát kanalazzuk a formába és hajtsuk rá a lelógó szalonnát. 



 Előmelegített sütőben, 170 fokon, kb. 40 perc alatt süssük készre. Egy sütőpapíros tepsire helyezve süssük, hogy az esetlegesen kifolyó szaft ne folyjon a sütőbe. Amikor megsült kifordítottam a formából a sütőpapíros tepsire és addig pirítottam míg a szalonna nem kapott egy kis színt. 


Tanúsíthatom, hogy hidegen is nagyon finom! Nem lehet elrontani és az íze mennyei! Bercike is nagyon szereti, tegnap vacsorára és ma ebédre is jól beevett belőle. Vasárnapi vagy akár ünnepi ebédre is tökéletesen megfelel szerintem. Már el is határoztam, hogy Szilveszterre is megcsinálom!
Jó étvágyat Nektek is! :-)