Gyömbérkenyér

Már olyan vágyakozó pillantásokat lövellt rám Bercike és annyira, de annyira szeretett volna bemászni a desszertes szekrénybe (merthogy van nekünk olyan, tudjátok, oda dugtuk el a csokit, piskótát, stb, hogy a picúr meg ne dézsmálja) valami finomságért, hogy úgy döntöttem sütök gyorsan valamit.Valósággal felragyogott a szeme, amikor mondtam neki, hogy sütni fogunk :-) Még a gyömbérkenyér szót is olyan édesen mondta...
Gyorsan előkaptam a hozzávalókat...
15 dkg Rama kockamargarin
10 dkg cukor
2,5 dl méz
2 tojás
1,5 dl tej
1,5 dkg liszt
1 kiskanál sütőpor
1 mokkáskanál szódabikarbóna
2 kiskanál őrölt gyömbér
1 kiskanál mézeskalács fűszerkeverék (Kotányi vagy más)
15 dkg teljes kiőrlésű liszt

...és, hogy mi ezután a teendő? Íme:

A sütőt 170 fokra előmelegítjük. Egy kisebb tepsit kibélelünk sütőpapírral, esetleg megkenjük kevés margarinnal és megszórjuk liszttel, én ezt a lépést kihagytam, mert bíztam a sütőpapírban :-)
1. A margarint, a cukrot és a mézet lábosban lassan felmelegítjük és addig kevergetjük, amíg a cukor feloldódik. Levesszük a tűzről, hűlni hagyjuk.
2. A tojásokat a tejjel keverőtálban felverjük, a sziruphoz keverjük. A lisztet, a sütőport, a szódabikarbónát, a gyömbért, a fűszerkeveréket és csipet sót összevegyítjük és hozzáadjuk a teljes kiőrlésű lisztet is. Ezután mehet bele a szirupos keverék és az egészet egyenletes tésztává eldolgozzuk. (én fakanállal kevertem össze) Ne keverjük nagyon erősen, mert a tészta túl kemény lesz.
3. A masszát a tepsibe töltjük és a sütőben kb. 20-30 percig sütjük. Ha tűpróba után úgy látjuk, hogy még nem sült át rendesen, toljuk vissza pár percre a sütőbe.
4. Ha megsült, a tepsiben hagyjuk kihűlni. Kivesszük, felszeleteljük és ízlés szerint meghintjük porcukorral. Én -a változatosság kedvéért- ezúttal kihagytam a porcukrot és folyékony csokit (fel lehet olvasztani tűzön egy kevés ét- vagy tejcsokit, vagy akár csokiöntettel is nyakon lehet önteni) csurgattam rá.

Ilyen volt sütés előtt:

...sütés közben volt neki őrangyalkája...

aki figyelte a sülés folyamatát és amikor már késznek vélte...

...egyből figyelmeztetett :-)
Mire felszeleteltem (valahogy sikerült lefoglalni a kis huncutságot, hogy addig kibírja), tányérra helyeztem és csokit csöpögtettem rá, Bercike úgy nézett ki, mint egy hörcsög, ugyanis elcsent párat a tepsiből :-)

Aztán megvárta a csokisakat is és miután abból is megkapta a részét, csendben és elégedetten elvonult.

Kell ennél nagyobb elismerés kedves háziasszonyok??? Ugyanilyen boldog és elégedett volt Csaba is, akinek meglepetés volt ez az egész sütés história. Arra érkezett haza, hogy a lakás mézeskalács illatban úszik és hát láttam rajta is, hogy a tegnapi fokhagymakrémleves maradéka távolról sem olyan kívánatos a számára, mint ezek a picike, omlós "kenyérkék"...